2012. június 11., hétfő

Hajótörés


Szóval ülök a teraszon. 
Az étteremből kisétál 2 pasi dohányozni. Egy 50 körüli és a 30-as. Elsőre észre sem veszem őket. Csak amikor hangoskodni kezdenek. Valami szláv nyelven beszélnek. Hozzám. Hozzám?! :-o

Kiderül, hogy horvátok és azon vitatkoztak, hogy horvát vagy ausztrál vagyok-e. Na ez aztán LOL. Mert hát Horváth vagyok :D És épp az ausztrál repjegyeket nézegetem. Ezen jót röhögünk, dumálni kezdünk. A fitalabbik srác nemrég jött haza 3 év után Ausztráliából. Szó szót követ, és meginvitálnak az asztalukhoz bentre, ahol az idősebbik pasi barátnője egyedül üldögél, mig a pasik kint cigiznek (és közben engem fűznek). Háritok, álmos vagyok, blogot irok, meg különben is a munkahelyemen hülyén jönne ki vendégként leülni. Mondjuk nagyon szimpik. Tiszta idiótának tűnnek. Jó értelemben. Hát, ha nem akarok velük iszogatni, akkor legalább menjek el velük hajókázni. Áááh, kösz, de álmos vagyok, aludni akarok, másnap dolgozom. De csak ide mennek az osztrák partoldalra a Kaszinóba. Akkor is baromi álmos vagyok. Bár tényleg jó arcok :-)

Na valahogy odakerülök az asztalukhoz. A pasi barátnője német, olyan 45 körüli és rögtön nagyon szimpatikus. Kortalanul vihorászik és azonnal barátnőként viszonyul hozzám. Kicsit magamra emlékeztet :-) Nem véletlenül, ugyanis később az is kiderül, hogy egy napon van a szülinapunk. Hajrá Karácsonyi gyerekek! :-)
Annyiban maradunk, hogy elkisérem őket a hajójukig, aztán hazakotrok aludni. A kikötő kb 200 méterre van.  Sétálunk, én meg arra gondolok, hogy szivem szerint velük mennék, de már megint ez az idióta felelőségérzet (hogy észnél akarok lenni a munkahelyen) teszi tönkre az életemet. Ahh, mit! Ki tudja, mi lesz holnap! Hát nem arról szól ez az időszak, hogy spontán legyek?! Ideköltözöm Lindauba, mert tetszik, aztán kihagyok egy éjszakai hajókázást, mert valaki azt mondta, hogy 8 óra alvásra van szüksége az emberi szervezetnek?! De hülye vagy, Orsi! Takarodj haza a meleg pulcsidért és irány a hajó! Majd max bealszol a buli közepén :-D

Hát a bealvás elmaradt és meg kell, hogy mondjam, az utóbbi idők egyik legjobb döntését hoztam, mikot a szivemre hallgattam. Ezt az estét nem felejtem el!!!!

Áthajókáztunk a tavon, közben pezsgőt ittunk és úgy beszélgettünk, mint régi ismerősök. Be a kaszinóba. Szenesa (az idősebbik pasi) vett egy halom zsetont. Nem kicsit lehet zsés az ember, mert 1000 Eurós cimleteket kért. Vagyis 1000 Eurót akar egy összegben feltenni a játékban... Nem néztem ki belőle, hogy őszinte legyek. Vajon ki lehet?

Szorongatom a kezemben a kötelező belépődij összegét zsetonban és aggódom, hogy most bizony 4 lábrohasztó munkaórát fogok elpazarolni. Aztán Szenesa kitalálja, hogy vacsorázzunk. Homárt mindenkinek. Ez kész van! :D Lepacsizik a pincérnőkkel (ez kicsit olyan, mint amerikai barátom, Gary, az sem birt ki 10 percet imerkedés nélkül). Pezsgőt küldet a Black Jack asztalhoz és lefoglaltatja a helyünket. Hát igy is lehet. :-)

Végre lejutunk a játékterembe. A Pókerbajnokság megnyerése óta nem kisértettem a szerencsémet. Nem volt rá büdzsé :-)

Az ajtóban Szenesa kezembe nyom egy 1000 eurós zsetont. Menjek, tegyem meg a feketére a ruletten. Szinte repülök az asztalig. Nem olyan ez mint a filmekben? Ahol a csóró csajszi hoz szerencsét valami gazdag palinak? Feltszem az ezrest a feketére. Elismerő és döbbent pillantások az asztalnál. Mert hát nem éppen úgy vagyok öltözve, mint egy milliomos :-D

De micsoda érzés!!! Kockázat nélkül, mert nem az én pénzem. De milyen laza dolog feldobni egy ezrest csak úgy. És ha veszitek, akkor sincs semmi. Igaz, nagyjából ennyit fogok keresni egy hónap alatt. És mégis milyen jól eső érzés laza mozdulattal rádobni a feketére. Nem tudom, akarok-e nyerni. Nem számit. Már azzal nyertem, hogy itt vagyok, és dobálózom az erzessel. Ilyet máskor úgysem teszek. Legalábbis nem a saját pénzemmel :D

Gurul a golyó. Hirtelen érzéstől vezérelve rábodok pár saját zsetont is a feketére. Meg a párosra. És a golyó megáll. Fekete 28. Baszki. Épp nyertem 1000 eurót :D

Szaladok vissza Szenesához, nyújtom neki a pénzt. Furcsán néz rám. Kérdem, mi vam. Azt mondja, nem vagyok átlagos. Miért? Mert a normál reakció az lett volna, hogy tiltakozom, hogy ne hülyéskedjen, miért akar 1000 eurót egyben feltenni, meg vonakodnom kellett volna, hogy részt vegyek ebben a pazarlásban. Meglepődve nézek rá. Ez meg sem fordult a fejemben. Sőt! Még örültem is, hogy én tehettem fel. Tényleg az lett volna a normál, hogy elrontom a bulit? Mert akkor nem baj, hogy nem vagyok normális. Őszintén örülök magamnak :-)

És ő is örül. Meg Márkó és Dolores is. Meg én is. Olyan sorszerű ez a találkozás. Meg hogy elhivtak. Meg hogy eljöttem. Mindannyian őrültek vagyunk és ettől szép az élet. 

Szenesa elosztja a nyeremény ezrest 4-ünk között. Potya pénz, hiába jönne most jól, úgy érzem, túl földhözragadt dolog lenne kuporgatni és pénzre váltani. Játszani kell. Játék az élet. Vesztünk, nyerünk, aztán pár száz euróval a zsebemben hagyom el a Kaszinót. Ez jó buli volt. Irány vissza Lindauba.



Beszállunk a yachtba (na nem valami luxushajóra kell gondolni! Csak egy szolid csónak méretű). Szenesa matt részeg. Ez eddig fel sem tűnt. Igy akar vezetni? Márkó sincs túl jól. Még én vagyok a legjózanabb, pedig pár pohár pezsgő nálam is befigyelt, És mint tudjuk, én nem birom jól az alkoholt :D

Na, akkor mi legyen. Hááát, ők most nem tudnak vezetni. Pihenniük kellene pár órát. Akkor hajózzunk be a tó közepére, ott nem lehet balesetet okozni, aztán pihenjünk ott pár órát, reggel meg kikötünk. Na szuper. A héten már aludtam autóban. Most megtoldom egy hajón éjszakázással. Kaland az élet!

Kiderül, hogy a tó mélyebb, mint a vasmacska lánca, ezért nem rögzitjük a hajót. Úgy tűnik, ez nem aggasztja a két matrózunkat. Még jó, hogy nem értek hozzá, igy én sem aggódom annyira.  Ringatózunk a vizen, beszélgetünk az élet nagy dolgairól (Carpe Diem, lesz-e holnap, Coelho, Richard Bach, Remarque, előkerül minden). Hajnali 4 van. 11-re megyek dolgozni. Nem kéne picit lepihenni? De. Hintáztatnak a hullámok, csend van és sötét, csak a parti fények látszanak. Jól érzem magam. De jó, hogy nem mentem haza 8-kor aludni! Valamikor beszunditok, majd arra ébredek, hogy esik az eső és a lágy ringatózás kicsit szögletesebbé vált... Marko is felébred, kinéz az ablakon, majd ijedten felpattan és ébreszti Szenesát. Én is körülnézek. Jé, de közel van ez a ház! Bakker, kisodródtunk a partra. Remélem, nem lett baja a hajónak. Dögfáradt vagyok, alig 1 órát aludtunk, semmi kedvem haajótöröttest játszani.  Bár poén lenne. Úgyis idén van a Titanic 100 éves évfordulója.  :-)

Szenesa még mindig nem aggódik. Felássa a properrellel a parti kavicsréteget, de végül vizre kerülünk. Zuhog az eső, sztrájkolnak az agysejtjeim, már nem beszélek németül, de kb magyarul se. Rohadtul fáj a fejem. És mégis jó kedvem van.

Micsoda este volt ez!!!! :-D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése